Bár számtalan irodalomtörténeti és könyvtörténeti érdekesség kapcsolódik Heckenast Gusztáv könyvkereskedő, könyvkiadó és nyomdatulajdonos személyéhez, neve mégis az 1848. március 15-i forradalommal került be a köztudatba: Landerer Lajossal közös nyomdájában láttak napvilágot a szabad sajtó első termékei, a Nemzeti dal és a Tizenkét pont.
A kassai német evangélikus lelkész fia nem nyomdásznak készült. Iskoláit Eperjesen végezte, de a család rossz anyagi körülményei miatt fel kellett hagynia a tanulással, és fűszerkereskedőnek állt. 1826-ban költözött Budapestre, és elhatározta, hogy valami érdekesebb foglalkozás után néz. Wigand Ottó könyvkereskedőnél helyezkedett el, és olyan kitűnő szakmai gyakorlatra tett szert, hogy amikor hat év múlva Wigand Lipcsébe költözött, megvásárolta és felvirágoztatta üzletét. Bár műveltsége és családi hagyományai révén erősen kötődött a német kultúrához, óriási munkát végzett a magyar irodalom terjesztésében. Váci utcai üzletét az 1838-as nagy pesti árvíz jórészt elpusztította, ekkor magyar írók siettek a segítségére a Budapesti árvízkönyv című kiadvány jövedelmével, külföldi kollégái pedig elengedték tartozásait.
Heckenast egy év elteltével hatalmas vállalkozásba kezdett és európai viszonylatban is gazdag, nyolcezer kötetes kölcsönkönyvtárat nyitott. 1840-1842-ben Bibliographiai Értesítő címmel ő adta ki az első havonta megjelenő hazai könyvészeti szaklapot. 1840-ben társult a dinamikus, de eladósodott Landererrel, cégük ettől kezdve 1863-ig a Landerer és Heckenast nevet viselte. A könyvnyomtató intézet a Belváros szívében, a ma is álló Horváth-házban, a mai Kossuth Lajos utca 3. számú épületben működött. Legfontosabb kiadványuk az ötezer előfizetővel, de annál nagyobb befolyással és hatással rendelkező Pesti Hírlap volt, amelyet Kossuth Lajos szerkesztett (bár lemondásakor éppen arra hivatkozott, hogy elege van a két nyomdászból).
1848 márciusában az üzlettársak már értesültek Petőfiék terveiről, Landerer 14-én papírt készíttetett elő, és meghagyta munkásainak, hogy pontosan, gondosan dolgozzanak. Másnap, amikor a tömeg élén érkező márciusi ifjak a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását követelték, Landerer "engedett az erőszaknak", sőt súgva maga is segítette a szabad sajtó első termékeinek létrejöttét. Heckenast viszont be sem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott-e meg magatartása hátterében - vagy akár az üzlettársak minden eshetőséggel, politikai fejleménnyel számolva közösen döntöttek így.
Landerer ezután hiába záratta be magát irodájába, a szabadságharc leverése után bujdosnia kellett, és később sem vehetett részt a cég irányításában. Heckenast egyedül vezette a nyomdát, amely társa 1854-ben bekövetkezett halála után az ő tulajdonába ment át. Kiadói tevékenysége 1860 után bontakozott ki igazán: ő jelentette meg a kortárs nagy magyar írók műveit, és 1854-ben indította útjára a híres Vasárnapi Újságot.
Heckenast 1873-ban eladta vállalatát a Franklin Társulatnak, amely a következő hetven évben meghatározó szerepet játszott a magyar könyvkiadásban. A magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem történetének nagy egyénisége 1878. április 10-én halt meg Pozsonyban.
/prae.hu/